Állattenyésztés

Húsmarha tartás

 

Gazdaságunkban az ökológia gazdálkodásra való átállás kezdetén az egészséges NÖVÉNY-TALAJ-ÁLLAT-EMBER egyensúly beállásának érdekében alapvetően fontosnak tartottuk az állattartás szerepét. A piaci viszonyok és a területi adottságok figyelembe vételével választásunk a húsmarhára esett. A kezdetektől fogva arra törekedtünk, hogy olyan fajtát válasszunk, ami a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő és a piaci igényeket is maradéktalanul kielégíti. Ezért a francia charolais fajtát választottuk. Jelenleg 16 anya tehénből álló állományunk van. Az állatokat a téli időszakban mély almos tartásban tartjuk. Tavasztól késő őszig pedig saját legelőnkön szakaszos adagoló legeltetést alkalmazunk. Szélsőséges időjárási körülmények esetén a kiegészítő takarmányt a saját gazdaságunk adja. Az elletés időszaka a nyár végi őszi időpontra esik. A választott bika borjakat 300 kg súly eléréséig hizlaljuk, majd értékesítjük. A húsmarha állomány járulékos haszna a nagy mennyiségű mélyalmos trágya, amelyet komposztálás után a vetésforgónak megfelelően juttatjuk vissza a területre.

 

 

A Charolais húsmarha fajta bemutatása

 

A CHAROLAIS [sarolé] francia származású, nagytestű húsmarha, világfajta. Fajtatiszta tenyésztésben mintegy ötmilliós az anyatehén létszáma. Kiváló kombinálódó és alkalmazkodó képessége révén a végtermék-előállító keresztezésben – hús- és tejhasznú fajtákon befejező apavonalként – ennél is jóval nagyobb a szerepe. Versenyképes az összes húsmarha fajtával, sőt a nehéz hasított felek termelésében szinte legyőzhetetlen. Nagy a fejlődési erélye, jó a gyarapodási készsége és nagytömegű az izomzata. Ezért tartozik a világon a legelismertebb és legkeresettebb fajták közé. Szinte minden mesterséges termékenyítő állomáson megtalálható és a kereskedők charolais-val igyekeznek kielégíteni az igényes piacaikat.

 

A charolais a XVIII. században alakult ki Franciaországban a helyi hegyitarka marha és a durham (a shorthorn elődje) felhasználásával. Eredetileg hármas hasznosítású volt: fejték, igázták és fogyasztották a húsát. A 20. század elejétől fokozatosan vált kizárólag húshasznúvá. Nagytestű, 650-750 kg-ig is gazdaságosan hizlalható. Egyes bikái akár 1800 kg-ra is megnőhetnek, míg legnagyobb tehenei az 1400 kg-ot is megközelíthetik. A legjelentősebb franciaországi kiállításokon rendszeresen találunk 1600 kg-os bikát és 1300 kg körüli tehenet. Jó tulajdonságai következtében az 1950-es évek elejétől kezdődött elterjedése a világban. Mára közel 100 országban tenyésztik, így teljesen eltérő éghajlati, domborzati viszonyok között is. A fajta bebizonyította, hogy bár nem igénytelen (a jobb körülményeket meghálálja), de tűrőképes: gyenge csapadék- és legelőviszonyok mellett, magas hőmérsékleten és hegyi terepen is legyőzi versenytársait. A változatos viszonyok között különböző típusait preferálják. A nagyon széles, nagyon izmolt, úgynevezett hentes típus az intenzív legelőkön, viszonylag kisebb gulyákban, apró legelőszakaszokon tartva állja meg leginkább a helyét. Minél hosszabb a törzs és a lábak, annál inkább képes az állat rendszeresen hosszabb gyaloglásra a legelőn a takarmány- és a víz felvétele érdekében. A mellkas keskenyedése és az általános izmoltság mérséklődése úgyszintén a kitett viszonyokon való esélyeket növeli.

 

A charolais fajtának kiváló a legelőkészsége és a takarmányhasznosítása, ugyanakkor a szélsőséges körülményeket is jól viseli. Könnyen kezelhető, nyugodt fajta, éppen ezért a kezdő húsmarha-tenyésztőknek is javasolható.

 

A charolais a tiszta hústermelésben homogén és nagyon jól kitenyésztett. A fajta előnye a többi húsfajtával szemben elsősorban a hizlalásban elért súlygyarapodás során és a vágóhídon mutatkozik meg. Számos kísérlet szerint a hizlalási eredményei kiemelkedő fölényt mutatnak a húsmarhafajták között. A csontoshús kitermelés átlagosan 64 %, de elérheti akár a 70 %-ot is. A charolais a legmagasabb színhús arányt mutató fajták között található. A faggyúsodása nagy súlyban is kismértékű. A világ ötcsillagos minősítésű főszakácsai is szívesen dolgoznak a húsával mivel az telt ízvilágú és puha: a legmagasabb igényeket is kielégíti.

 

 

A charolais Magyarországon

 

Első tenyésztési célú importjára 1971-ben került sor. Napjainkban mintegy 100 tenyészetben 7400 anyatehenet tartunk nyilván.
A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete 1992-ben alakult meg, tagjai között több mint 220 tenyészbikát használnak évről évre, de az anyatehéntartó társegyesületekben és a tejelőteheneket tartó kistenyészetekben is nagy a népszerűsége. Ennek következtében legalább 500 aktív charolais tenyészbika fedez az országban és a mesterséges termékenyítésben is népszerű. Mi ennek az oka? A charolais a mindenkori piaci igényeknek megfelelően mindig a legkeresettebb fajták közé tartozik. Megfelelő takarmányozás mellett nagy átlagos gyarapodást lehet elérni, a hús márványozott, ami az európai piac igényei közt elsődleges fontosságú. Állományszinten is könnyű a hizlalás végén megkívánt faggyússágot nagyfokú homogenitással biztosítani. A késztermék vágása során a többi fajtához képest nagyobb rugalmasságot biztosít, mivel akár 750-800 kg-os súlyig is gazdaságosan hizlalható. A választott borjak zömét még mindig külföldre értékesítik és a kereskedők (a hizlaldák és vágóhidak visszajelzései alapján) egyes más fajtákhoz viszonyítva 10-30 %-kal magasabb árat is hajlandók fizetni az akár csak fele részben charolais végtermék borjakért.